Vegyifülkék
Laboratóriumokban a levegőt káros mértékben szennyező gáz-, ill. gőzfejlődéssel járó műveleteket zárt térben, vegyifülkékben végzik. A zárt vegyifülke főrészei a csempével, műanyaggal vagy kőagyaglappal burkolt vasbeton munkafelület, a három oldalon üvegezett idomacélváz, amelynek hátoldala a csempézett falfelülethez fekszik. A fülke elülső részét felfelé nyíló üvegezett tolóajtó járja le. A fülke többnyire két tömlővéges vízkifolyóval és négy tömlővéges gázcsappal készül. Ezek a vegyifülke hátsó határoló falán vannak elhelyezve, de fülkén kívül a szerelvényfalon elhelyezett forgató fogantyúkkal működtethetők. A vízkifolyó szelepek alá fajansz laboratóriumi tölcséreket (MSZ 3531) kell szerelni. A fülke hátsó falának alsó és felső részén egy-egy szellőző nyílásnak kell lennie, amelyek kizárólag erre a célra létesített kürtőbe csatlakoznak.
A szellőzőnyílások vízszintes irányban eltolható fajansz fülke szellőztetők (MSZ 3535) zárják, illetve nyitják. Az acélvázas vegyifülke nyitott alsórésszel, szekrényes alsórésszel készülhet.
A vegyifülke felszerelését megelőzően a befalazó karmoknak és a lábak padlózatba rögzítendő végeinek pontosan kimért és kirajzolt helyén megfelelő méretű nyílásokat kell vésni, vagy ha ezeket az építkezés alkalmával kiképezték, méreteik ellenőrizendők. Ezt követően a fülkevázat a terven megadott helyére állítjuk. A vízszintbe állítással egyidejűleg ékeléssel rögzíteni kell elmozdulás ellen a karmokat és lábakat. Ezután a végleges befalazás — miután a beállítás helyességét még egyszer ellenőriztük — cementhabarccsal elkészítendő.
A fajansz laboratóriumi fülkeszellőztetőt és a laboratóriumi tölcséreket a burkoló munkával egyidejűleg a burkoló szakmunkás helyezi el. A szabadon haladó víz-, gáz és lefolyó csatlakozó vezetékek, valamint a szerelvények, a befalazás megkötése, ill. a burkoló munkák befejezése után készíthetők.
Laboratóriumi asztalok szerelvényei
Laboratóriumi asztalokon végzik azokat a műveleteket, amelyeknél — a tervezett szellőztetést figyelembe véve — nem keletkezhetnek a levegőt káros mértékben szennyező gázok vagy gőzök. Ezeket a laboratórium igényeinek megfelelő számú víz- és gázberendezéssel, ül. szerelvénnyel, úgymint laboratóriumi kiöntővel, állványcsappal, lefolyótölcsérrel, egy- vagy többágú tömlős gázcsap-pal kell ellátni.
A laboratóriumi asztalra szerelt vízvezetéki állványcsövek tartalékelzáró szelepét, a tömlős gázcsapok fő elzárócsapját, továbbá a lefolyótölcsérek bűzelzáróit, az asztallap alatt könnyen hozzáférhető, kezelhető módon kell felszerelni.
Laboratóriumi kiöntők
Alacsony hátfalú fajansz medencék (MSZ 3534 és MSZ 3533) felcsavarható fehércserép bűzelzáróval (182. és 183. ábra). Hátfalaik csavarlyukkal készülnek, ennek ellenére támaszokra vagy csőlábakra kell szerelni a várható súlyterhelésük miatt. Az elfolyóvizek elvezetésére olyan csővezetéket kell alkalmazni, amely a laboratóriumban használt vegyszerek agresszív hatásának ellenáll (PVC, ólom-, kőanyag, üveg).
Különösen agresszív vegyszerek kiöntésére kívül-belül zománcozott kőanyag laboratóriumi kiöntőket is alkalmaznak (régi jelük ST 655 és ST 666) a kiöntő anyagából kialakított bűzelzáróval és belecsiszolt leeresztő dugóval.
Laboratóriumi tölcsérek
A laboratóriumi asztalok és vegyifülkék munkafelületébe süllyeszthetők a laboratóriumi tölcsérek, csempézett felülethez alkalmasak a négyszögletes kávájú MSZ 3530 és MSZ 3545 típusok. Műanyag vagy gumi munkafelületbe a kerek kávájú MSZ 3529 kúpos, vagy MSZ 3531 öblös fajansz tölcsérek alkalmasak. Teljes befoglalás esetén az MSZ 3532 jelű csonknélküli laboratóriumi tölcsér alkalmazható.
Laboratóriumi állványcső kifolyószeleppel
Egy- vagy kétágú kivitelben készül sárgarézből, csiszolt felülettel vagy nikkelezve. Az álványba csavarozható kifolyószelep tömlős végződésű. Mind az egy-, mind a kétágú állvány felsőrészéhez visszaszívást gátló szelep csatlakozik.
Locsoló Berendezések
A kerti locsoló szelepeket (MSZ 5246) kertek, parkok öntözésére használják és 1/2-1 1/2" átmérőjű csatlakozással készülnek. Közvetlenül a térszint alatt helyezik el, betonba ágyazott bükkfaékre erősítve, csapszekrénnyel védve. A fagyhatár alatt elhelyezett víztelenítő főcsaphoz horganyzott acélcsővel csat-lakozik. Locsoló szelepeket tápláló kiterjedtebb csőhálózat fagyhatár feletti takarással is fektethető, de ebben az esetben a téli idő beállta előtt gondoskodni kell a leürítéséről. Az ürítőt elszikkasztó kavicsággyal kell körülvenni.
A kerti locsoló szelep tartozékai még; az állványcső alsó részén belső menetes végződésű karmantyúval, fölül tömlő hollandival; a kerti csap méretének megfelelő gumi- vagy műanyagtömlő és sugárcső.
